|
A késmárki vár a városi erődítmények sorát gazdagító várak közé tartozik. 1463-ban említik először. A helyén valaha egy templom és egy kolostor állt. A várudvarban, napjainkban is fellelhetjük a 13. század második felében épült kései román stílusú, a szász telepesekhez tartozó Szent Erzsébet-templom alapjait.
A volt védelmi erőd nekik köszönhetően fokozatosan a nemesség fényűző székhelyévé vált, s ma a régi felső-Magyarországi reneszánsz művészet egyik legszebb alkotásai között tartjuk számon. Az egykori krónikások nagy elismeréssel írtak a késmárki vár szépségéről, mely várárokkal, dupla körfallal és öt bástyával rendelkezett. Az udvar közepén szökőkút állt.
Az épületeket árkádfolyosó kötötte össze és a boltíves termeket magyaros- és ókori történelmi tematikájú stukkókkal és falfestményekkel díszítették. Bár a vár eredeti funkciója a város ellenségektől való védelmezése volt, a vár urai majdnem 250 évig hadakoztak Késmárk szabad királyi város ellen, ami valószínűleg Európa történelmének egyik leghosszabb háborúja volt.
A harcok 1702-ben értek véget, amikor a késmárkiak megvásárolták a várat Lipót császártól. Az objektum később a legkülönfélébb feladatokat látta el. Gabonatár, manufaktúra, műhelyek, raktár, iskola, óvoda, kórház, szegényház is volt benne. Néhányszor tűzvész károsította meg. 1962-ben megkezdték általános felújítását, de ennek befejezésére csak 1985-ben került sor. A várban található múzeum először 1931 májusában nyitotta meg kapuit a nyilvánosság számára.
