5.

A soron következő terem gyűjteménye a pipázással és az írással kapcsolatos polgári tárgyi kultúra bemutatására törekszik. Az ablak alatti tárlóban kerámiából, fából, porcelánból, fémből és tajtékkőből készült pipákat láthatnak a 17. és a 20. század közötti időszakból. A szobasarkokban álló, pipák tárolására szolgáló állványok, ún. pipatóriumok a 19. század elején készültek.

A baloldali vitrinben kiállított tárgyak között található tintatartó, levélvágó kés, papírnehezék, egy keleti istenség fejét formázó asztali csengettyű a személyzet szólítására, valamint egy figurálisán díszített holland írószer- és pecséttartó is (17-20. sz.).

Baloldalon historizáló stílusú íróasztalok kaptak helyet: egy neoklasszicista a 19. század 60-as éveiből, valamint két neorokokó - körtefa és diófa - íróasztal, amelyek a női és férfi változatot repre­zentálják (19. sz. második fele). A fekete neoreneszánsz asztal (kb. 1880) gyöngyházzal és sárgarézzel van dekorálva, a női íróasztal és toalett-asztalka mahagóniból készült (1900 előtt).

Velük szemben egy biedermeier szekretert láthatnak (1830-1840), majd rokokó, klasszicista és neorokokó szalonasztalok következnek. Az első kettő a 18. század végéről származó fiókos játékasztal. A felettük lévő pasztell portré a gyermek Máriássy Babettet ábrázolja, felnőtt arcvonásokkal (18. század vége). A korban, amikor magas volt gyermekhalandóság, elterjedt babonának számított, hogy ily módon a gyermek biztosan megéri a felnőttkort. A 19. század 50-es éveiből származó kerek, neorokokó asztalka teázásra szolgált. Valamennyi asztal intarziával gazdagon díszített.