|
Késmárk 1269-ben IV. Béla magyar királytól kapott városi jogokat. A 15. században több politikai és gazdasági előjogot is kapott, például az évi két alkalomra szóló vásártartási jogot, pallosjogot, címerhasználati jogot.
A város élén a bíró állt, akit egy évre választottak. A város beltanácsa 12 szenátorból állt. A beltanács tagjait a kültanács választotta meg, mely 50 tagból állt. Minden tagra a város egy bizonyos területét bízták rá – malmok, téglagyárak, borospincék, szőlőhegyek stb.
A kiállított tárgyak a régi késmárki városházáról származnak, amely ma a város közepén helyezkedik el (jelenleg a városháza székhelye). Belépéskor a falon a város 1463-ban, Mátyás királytól nyert címeres levelének nemes másolata fogadja a látogatót. A város a címerhasználati joggal együtt megkapta a vörös pecsétviasz használati jogot is.
Az „Igazságosság allegóriája” egy képmásolat, mely a városháza külső burkolatát ékesítette. A városháza eredeti bútorberendezéséből viszonylag kevés maradt fenn – asztal, székek, fotelek, pad, ládikók, archívtároló-szekrény.
Érdekes az 1802-ből származó, iratok pecsételésére szolgáló szerkezet, a választóurna és az 1713-ból való eskükereszt, melyet Dévay Márton községi bíró adományozott a városnak. Az asztalon a kereszttel együtt egy Biblia és egy hóhérkard található, mely az újraválasztott községbíró jelképe.
A kiállított hullámos pengéjű kardok – úgynevezett lángkardok jelképes funkcióval bírtak: a közelgő veszélyt jelezték a lakosság számára. Az ellenséges hadakat és a háború veszélyét a vörös markolat jelképezte; a fekete markolat pedig a pestis és a kolera terjedését.
