A várkápolna az eredeti gótikus-reneszánsz lakrész átalakításából jött létre 1657-1658-ban, korai barokk stílusban.
A kápolnát II. Thököly István építtette feleségének, Gyulaffy Máriának. Mária saját szobája ablakából rálátott a kápolnára, amely jelenleg a jobb oldalon látható. Innét egyenes átjáró vezetett az orgonát is magában foglaló kórusra. Mária nem sokkal a kápolna befejezése után 1659-ben, 22 éves korában hunyt el és a rákövetkező évben az itteni kriptába temették el.
A 18. század közepén a kápolnába császári katonák törtek be, akik a megboldogult Mária ólomkoporsóját és földi maradványait összetörték és kidobták.
A kápolna bal oldalán az 1866-os orosz-porosz háborúban elesett Wildburg Adolf emlékére faragott fakép található. A domborművet Adolf édesapja készíttette egy ismert fafaragóval, Weisz Gusztáv Adolffal.
Az egyhajós kápolna stukkódíszítését ismeretlen olasz mesterek készítettek. A freskókon az Ó- és Újszövetségből származó jelenetek láthatók.
A fabútorzat elsősorban a keresztre feszítést ábrázoló oltárból áll. E központi jelkép felett a Thököly család címere van elhelyezve. Az oltár oldalain a 4 magyarországi király – Szent István, Szent László (jobbra), Szent Imre és (balra) egy ismeretlen király (Zsigmond?)– szobra található.
A Thököly család címere felett egy képet láthatunk a feltámadásról, fölötte Gyulaffy Mária címere és az oltár tetején a mennybemenetel jelenete figyelhető meg. Az oltár 25 fafaragással van díszítve. Ezek legtöbbje ismeretlen szobrász alkotása.
Az oltár és a gyóntatószék hársfából lett kifaragva. A kápolna napjainkban esküvői szertartások és különböző kulturális rendezvények helyszínéül szolgál.