|
Késmárk a keletet Észak-Európával összekötő fontos kereskedelmi útvonalon helyezkedett el, s ennek köszönhetően lakossága hatalmas haszonra tett szert a kereskedelem és árucsere területén. Az iparosok száma folyamatosan növekedett, s a viták elkerülése végett az ugyanabban vagy a hasonló kézműiparágban tevékenykedő mesterek céhekbe tömörültek.
A legrégebbi késmárki céh a lakatosok céhe volt, amelynek első említése 1443-ból származik. A maga műfajában ez tekinthető a mai Szlovákia területe legrégebbi céhének. A 15. és a 19. században a városban több mint 40 céh működött. Legismertebbek voltak a halászok, molnárok, takácsok, posztó- és kalapkészítők, aranyművesek, kovácsok, tű- és szőrmekészítők, festők, kerékgyártók, stb. céhei. Ezzel a számmal Késmárk bekerült a mai Szlovákia első 8 városa közé.
A céhek és mesterségek kiállítása, amely a legszínesebb tárlatok közé tartozik Szlovákiában, az egyes élelmiszeripari-, fa-, vas-, bőr- és textilfeldolgozó céhek munkaeszközeit és leltárát mutatja be. A tárlat anyagai között megtalálhatóak a céhtörvények – szabályzatok, hirdetőtáblák, pénz- és irattároló ládikók, céhbehívó táblák, egyesületi bizonyítványok, mesterlevelek, szertartáspoharak, boros kancsók és egyéb tárgyak is.
